A jóember izomból tapossa a gázt, a kipufogó okádja a füstöt, én meg állok a koromfelhőben. Jól megszívtam!
Meg is érdemlem. Ástam volna el magam, amikor biciklivel kezdtem munkába járni. Nesze neked egészség. Fél év leforgása alatt, a különböző koromgyárakban annyi (lásd: Wesselényi utca- Vágóhíd utca - Szent Anna utca kereszteződése; Nagyállomás-Erzsébet utca; Böszörményi út-Bartók Béla utca - Mester utca - Pesti utca csomópontja, Böszörményi út-Balmazújvárosi út találkozása; Árpád tér) füstöt tüdőztem le, amit egy láncdohányos évekig vígan szipákolna.
Mégis járjak autóval? Szigorúan felhúzott ablakkal levegőszűrővel, klímával, ha lenne. A benzin ára kellemesen fosztogatná pénztárcámat. Aztán újra jönne a mindennapos malmozás a dugóban, a háromszázhúsz forint per órás parkolójegy és egyéb vágyfokozók. Szóval, míg lehet marad a kétkerekű és a szipákolás. Ráadásul a kormány a minap dobta sutba a roncsprémium tervezetét.
A program értelmében minden tíz évnél idősebb autó tulajdonosa kétezer eurós támogatást kapott volna, ha lecseréli a régi csotrogányt. Na de a jövőbelátó kabinet fityiszt mutatott, arra hivatkozva, hogy a roncsprémium mindössze kétezer autó vásárlását ösztönözné, ergo maradnak a füstokádók, mi meg szívunk tovább és gyűjtjük a pénzt egy új tüdőre. Köszönjük.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.